- Szia! Mi újság van? - kérdeztem amint illik.
- Hát csak feltöltöm a készleteimet. A Farkaskák teljesen kisemmizték a hűtőt mint szokásuk.
- Értem. De megérinem?Megérdemlik!- mosolyogtam.
- Bizony! Elég sok munkájuk van. Vigyázni egy városra... bele se merek gondolni milyen. Bár mikor visszajönnek az őrjáratról mindíg jókedvűk , vagy haragosak. Valami mindíg van.
- 5$ lesz kisasszony.- mondta kelletlenül akasszánál ülő hölgy.
Kifizettem az árut és már folytattam is a beszélgetésünket.
- Hát ... nem lehet valami könnyű a gondolatokat kordában tartani. Hisz ha valamire nem akarsz gondolni akkor úgy isarra fogsz nem?
- Igyen, igen. Bevallom annak örülök hogy még nem ölték meg egymást.
Elkacagtam magam. Tudom ilyet nem illene de akor is. Olyan igaz volt ez a mondat hogy az már dícséretre méltó. Emily is elkezdett kacarászni és a kis pénztároslány aki bizonyára még csak most kezdett megint kelletlenül megszólalt. Annyira láccottrajta hogy nem szívesen zavar meg minket.
-40$ lesz. - cincogta.
Emily kifizette majd rámosolygott kedvesen. Elvette a jól telepakolt táskákat.
- Segíthetek? - kérdeztem de ő ellenkezett.
Elvettem az egyik táskát a háromból (Azt hiszem kifogtam a legnehezebbet) és kisétáltunk a boltból.
- További szép napot.- mondtuk kórusban az ujjoncnak és ő viszonmt kívánta.
Amint kiléptünk a mosoly lefagyottaz arcunkról.Elég borús idő volt. A fekete felhők csak úgy tolakodtak a város fölött. Emilynagyot sóhajtott, majd így szólt:
-Nah ma sem lesz szép napunk.
-Hát nem. De egész nap mit csináljak?- nyüszítettem , s szomorúan lehajtottam a fejem. Arra gondoltam elmehetnék Emilyhez segíteni a kajában, de nem akartam magam meghívatni.
-Ha van kedved elöjhetsz hozzánk! Segíthetnél elkészíteni a fiúknak az eledelüket! Na meg legalább egy kicsit talán csitítanád az indulataikat. - kacagott.
Én lelkesen felemeltem a fejem és hálásan néztem Barátnőmre.
- Megengeded?- kérdeztem mint egy kisgyerek aki az anyukájától akar elkéreckedni egy szülinapi bulira.
- Hát persze ! Legalább hamarabb leszünk készek!-mosolygot Emily.
Én hálásan átöleltem a két táskával a kezemben, s elindultunk "Hazafelé".
Mikor beléptünk az ajtón mondani sem kellett hova tegyem le a táskákat. rögtön letettem ahova csak lehetett és lehuppantam a székre.
- Lejártam a lábam! - nyögtem ki valahogy fújtatva.
- Mondtam hogy nem kell segíteni! - nézett a kezemre, amin ottmaradt a nyoma a műanyag táskának.
- Nem nem!! Nem a kezem fáj! Vagyis az is ... de inkább egy papucsot kérhetnék? - kérdeztem nyűgösen.
- Persze! Máris hozok! - ezzel viharzott is az előttemálló kis dobozhoz. Kinyitotta és egy csomó férfi ruha, cipő, papucs, mindenféle volt benne. - Nos... ez biztos nagy rád!- vett ki egy papucsot.
- Nem baj! Szerintem elleszek benne. Csak ne kelljen magassarkúban lábatlankodnom a konyhában!
Emily elémdobta a lábbeliket.
Kb. 5 vagy 6 számmal nagyobb volt és nehezebb volt ebben menni mint a magassarkúban, de nem fájt benne legalább a lábam.
Lassacskán nekikezdtünk a főzőcskézésnek. Eleget beszélgettünk hogy mi legyen az ebéd, és végül oda jutottunk ki hogy én csináltam a süteményt, ő pedig a főételt.
Én e csodába kezdtem bele, és tökéletesen sikerült :D
- Huh! Azt a mindenségit! Te véletenül nem cukrász vagy?- kérdezte Emily poénkodva és meglepő választ kapott.
- Cukrász szakmában talultam 2 évig. De utána áttértem informatikára,majd környezetvédelemre.
A Barátnőm szája tátva maradt a csodálkozástól.
- Tehát ezért csikült ilyen tökéletesre!
- Nem tökéletes!! A csoki ... nos... ezt sosem tudom egyenletesen elkenni. - hajtottam le fejem bűnbánóan.
Emily épp szidásra készülődött mikor belépett az ajtón Sam.
- Hmm micsoda illatok! Szia Szoff! Hát te meg?
- Szia! Jöttem segíteni Emilynek. Mizujs?
- Hát ... remélem megnyugtatod a fiúkat... tudod nem szeretjük ezt az időjárást ...
Kinéztem az ajtón ésészrevettem hogy szakad az eső ...
- Köszi Szívem hogy kiraktál pár törölközőt- mosolygott Kedvesére, majd oda ment hozzá és megcsókolta.
Ebben a pillanatban belépett Paul és Jake az ajtón törölközővel kezükben.
Mindkettőjüknek a rosszkedv ült az arcán, majd mikor észrevettek egy halvány mosoly megjelent rajtuk,majd tekintetük a süteményemre szegeződött.
- Hmm Jól néz ki.-Lépett közelebb Paul az asztalhoz és épp nyúlt volna a tepsihez mikor Emily rácsapott a kezére afakanállal.
- Még fel se vágtuk! És hol marad a jómodor?!
-Jah persze! Szia Szoff!! Felvágnátok?-mondta el gyorsan , de a szemét le nem vette volna a sütiről.
Jake leült mögém (kifordulva voltam az asztalnál), majd a vállamra tette a fejét.
- Felvágom.-mondtam majd barátom rögtön tudta mit kell tennie (felemelte a fejét h el tudjak menni)
(Csak h tudjátok 2tepsi süti van) Miniméter pontosan felvágtam a sütit, és egy tálcára tettem piramis alakba.
Valameikük elnyúlt mellőlem hogy vegyen egy sütit de Emily megint szigorúskodott.
- Desszert!!!
Hátranéztem és Embry olyan kisgyerek arcot vágott hogy képtelen voltam megállni hogy vele legyek.
- Naa!! Csak egy darabot had vegyenekkóstólónak.
Mindannyian kiskutyaszemekkel néztünk a háziaszzonyra, majd egy nagyot sóhajtott.
-Rendben de csak 1 darabot!
Nah persze rögtön el is leptek nagy szörnyetegek, és mikor végre mindenki megkapta a jussát jóízűen elkezdték eszegetni.
- Hmm Emily!! Csinálj máskor is ilyet !! Ez nagyon finom!- mondta Embry könyörgően, és a többiek is helyeseltek.
- Ne tőllem kérjétek! Én csak a hozzávalókban segítettem!
A könyörgő szemek barátnőmről rám irányultak, de arckifejezésük más volt.
- Te csináltad? - kérdezte meglepődötten Quill.
Én Emilyre néztem félve majd ő rám mosolygott bíztatóan.
- Hát...aha ... nem nagy szám ... - mondtam szégyenlősen.
- Ez isteni!! Mond hogy máskor is jösz segíteni!! - nézett rám Jared kérlelő szemekkel.
- Ha Emily megengedi akkor szívesen.
A szemek megint Emilyre szegeződtek ami nagy megkönnyebbülés volt.
- Hogyne jöhetnél! Örülk ha van társaságom.-mosolygott rám és én is visszamosolyogtam.
Egy két "éjjen" meg "Ez az" elhangzott és már hozzá is kezdtünk a Baconos Husihoz és a rizibizihez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése