Sziasztok új, és régi olvasóik! :)
Ez a történet, itt, a 47. fejezetnél lezárult.
Minden egyes sor egy élményt nyújtott számomra, amit itt olvashattok/olvasni fogtok :)
Az első történetem... ez bizony sajnos meg is látszik... az elején.
Mihamarabb szeretném átírni a történetet, úgy, ahogy mostanra kifejlődtem.
Rengeteget tanultam írás közben... belevájtam magam a blogolás rejtélyeibe, megtanultam "normálisan" fogalmazni, új barátokat szereztem, és egyre több olvasót.
Csodálatos volt, ez a, már-már másfél év, ezen az oldalon.
Voltak kilengéseim, volt, amikor csak úgy hirtelen be akartam fejezni a történetet, de a kommentek miatt képtelen voltam félbehagyni a történetet.
Az egész történetet valójában csak úgy elindítottam, hogy sodródjon az árral, és alig voltak terveim. Azért is vagyok most büszke, hogy befejeztem, és nagyon nagyon nagyon hálás a kommentelőknek, akik éltettek, hogy folytassam. Ha ők nem lettek volna, talán nem is tartanánk itt.
Remélem sok szép pillanatot sikerült nektek átnyújtanom. Az eddig alakuló tudásom szerint próbáltam átnyújtani nektek annak a lánynak az érzelmeit, akit a főszereplő személyében ismertetek meg.
Remélem tetszett az az utolsó csattanó, amit beletettem a történet lezárása képen, és ha hiszitek ha nem, az utolsó fejezetet is írás közben találtam ki, hogy hogy zárjam le...
Visszaolvasgattam, hogy kellene befejezni a történetet... persze az alap dolog, a tábortűz, meg az álom, az megvolt :D... csak a sztorit nem tudtam, hogy mi is legyen a mese, és így, ebben az utolsó hosszú fejezetben elmagyazáztam azt hiszem minden kérdést, ami felmerülhetett.
Szóval nekem is izgalmas volt maga a történet... én is úgy éreztem közben magam, mintha én magam is olvasó lennék, és mikor írtam... csak jöttek a szavak egymás után, mintha csak az egyik kedvenc történetem új fejezeteit falnám :)
Remélem még találkozok minden olvasómmal, és hogy ugyanolyan élmény volt nektek ez a történet, mint nekem :)
Köszönök mindent! :)
ui.: Az átírt változatot, és azt a meglepetés, amit említettem remélem hétvégére meg tudom csinálni.. ha nem akkor maximum jövőhét végére talán sikerül :D
Majd érdemes lesz letölteni ;) :D
FELDOLGOZÁS!
Sziasztok! :)
Készítettem a feldolgozott alaknak is egy blogot, ugyanis nem szeretném, ha elvesznének a kommentek.
Ha bárki idetévedne, akkor légyszíves kattintsatok rá az új Bannerre, és máris a Jó oldalon jársz! :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szia
VálaszTörlésElőször is, egy új, szokatlan történetet nyújtottál nekem/nekünk.
Nagyon tetszett az egész történet, az egész sztori, a megfogalmazások. Ez egybe volt egy kerek dolog.
És egyszerűen jó volt. Igaz, a jónál jobb, de ebbe most ne menjünk bele :D
A befejezés, hogy felébred a kocsiban...hát, azt hittem, hogy elbőgöm magam :D Na ja, túlságosan érzelgős lettem az utóbbi időben, és egyszerűen én a lány helyében sírtam, és dühöngtem volna, hogy az életem (amit álmodott) nem igaz.
De így újra itt van Billi, és a farkas, aki a barátnője lett, a mesék szereplője, Tina.
Tehát, az egész egyszerűen jó volt, élvezet volt olvasni :)
Mostmár tényleg befejezem a hablatyolást, mert amire végolvasod, ki is akadsz.
Ha nyitsz egy új blogot (amit nagyon remélek, mert van tehetséged hozzá), akkor remélem értesítesz minket.
Pusziiii
Hellóka!
VálaszTörlésHuh, hát ez az idő is eljött. Egyik szemem sír, mert vége, a másik pedig örül, hogy olvashatta ezt a nem minden napi történetet. Rengeteget változott az írásmódod, és jó volt végig kísérni ezt a folyamatot :) Köszönöm, hogy olvashattam/tuk ezt az irományt és remélem még sok ilyenben lesz részünk :)
Hát a végét nagyon trükkösen oldottad meg, már majdnem felsikoltottam, mikor kiderült, hogy ezt csak álmodta, de milyen csodálatos is volt ez az álom, az amit te álmodtál meg *-* :D Örülök, hogy Billy vissza került a történetbe, épen és egészségesen, nagyon furfangos módon :) Egy szó, mint száz nagyszerű történet volt :')