15. fejezet

Az este csúcs volt. Annyira jól éreztem magam mint még soha. A tűz melege abban a hidegben tökéletes volt, és ahogy Jake átölelt... nos ... úgy éreztem magam mintha megtaláltam volna a másik felemet.
- Wááá!! - kiáltottam mikor majdnem orraestem egy fa gyökerében. Jake még ideében elkapott.
- Jaj vigyázz már jobban magadra!! - mondta mosolyogva.
- Jól van na!! Kómás vagyok még! Már több mint 30 órája nem aludtam! (csak hogy tisztázzuk reggel 7óra volt)
- Csak aztne mond hogy még nem voltál fenn ilyen "Sokáig"! - kacagta.
- De voltam és még ennyit nem nevettem soha!! - mosolyogtam csillógó, hálás tekintettel rá amit örömmel viszonzott.
- Bevallom nem gondoltam volna hogy léteznek komolyan vérfarkasok. Én mindíg is mesebeli lényeknek szántam őket. Tényleg!! Főnixeket nem ismersz? -kérdeztem és ő ezen jól elkezdett.- Komolyan kérdeztem!!! -mondtam    szó szerint komoly arcot vágva, hisz a kedvenc mesebeli lényem a főnix volt.
- Nem mégnem találkoztam egyel se-nevetett- de utánaszaglászopk!!!
Ezen már én is őszintén, teljes szívből nevettem és tőllünk zengett az egész erdő.
Lassan újra elindultunk és mikor megláttuk a házunkat elbúcsúztunk.
- Hazaértem! Kiáltottam belépve az ajtón.
- Ok kicsim de mostantól ezt az ordibálást fejezd be mert  ez egy szállodategnaptól! Emlékszel? - figyelmeztetett és körbenéztem. Minden ismeretlen engem figyelt és legszívesebben a föld alá süllyedtem volna szégyenemben.
- Elnézést!- kiáltottam és már iszkoltam is fel a szobámba.
Bekapcsoltam a gépemet és léptem is msnre.
Szokás szerint mindenki , de mégis hiányzottvalami...

-Szia barátém!! Sikeresen hazaértünk:D hol bóklásztál te tegnap?

- Mindeki rád várt!!

-Sziasztoook!!! Jujj mársi hiányzoztok :,( <én>

ömm... hát voltam egy kis összejövetelen ...

- 10° fokban?? :O

- Hát igen ... a szabadban de óriási tábortűz volt és tiszta yoo volt a melegben.  <Én> 

- Hát tetudod ...
- És veletek mizu? <én>
-Hmmm... hát semmi érdekes...
-Lassan mennünk kell... Tesómnak szülinapja van a vidámparkban és fél óra múlva ott kell lennünk.
-Ok :) Akkor készülődjetek! Sziasztok! <én>
-Szia!

Ezzel elköszöntünk és már léptem is volna msnről, mikor megláttam Byront. A szívem összeszorult és ráléptem.
Nem mertem ráírni először... majd belekezdtem ...

 [Szia!!Mi volt a baj?]

[Szia! Valami rosszat Csináltam?]

[Szia!! Kösz hogy elköszöntél]

- Leírnád még valaha? *az msn tudniillik jelzi hogy ki mikor ír*

- Ömm ... bocsi! Szia!

-Csá!

- Mizu?

-Semmi... minnyá megyek szal...

-A bulira?

-Jah!

-Ok ... akkor nem tartalak fel :(
-Kösz!!Szia!!

Ezzel Le is lépett...
Vajon mi baja lehet velem?
Inkább felejtésre szántam a dolgot. Jobb is hogy nem beszélünk olyan sokat. Muszály elszakadni tőlle sajnos.
Egy óriásit ásítottam és kikapcsoltam a gépet.
-Ideje aludni! - majd egy mégnagyobbat ásítottam.A szemem már szinte le volt csukva.
Valahogy elkecmeregtem az ágyamhoz és amint ledobtam magam már aludtamis ruhástul,mindenestül, úgy ahogy egész idáig voltam.