17. fejezet

Szinte minden nap elmentem Emilyékhez segíteni,és minden alkalommal finomabbnál finomabb (nehezbbnél nehezebb) sütiket készítettem. Majd egy nap nagyon furcsán viselkedtek velem.

- Szia Szoffy! - köszöntött barátnőm kitárt karokkal.

- Szia! - köszöntem vissza.Érdekes volt ez az ölelés dolog. Ilyen sose volt.

- Milyen gyönyörű naunk van nem? - nézett fel a felhőtlen égboltra.

- Igen! Nagyon szép, és jó meleg is van. - mosolyogtam.

- Szia Szoff! - öleltmeg hátulról Jake. Úgy megilyedtem tőlle hogy azt hittem ott, azon nyomban szívrohamot kapok.

- Szi...szia! - mondtam még mindíg remegve. Őjól kacagottrajtam és már indult is a házikó felé.

Emily belémkarolt és húzott magával be a házba.

- Neked nem kéne őrjáraton lenned?- kérdeztem értetlenkedve.

- Nekem mára ennyi volt. Embrynek nincs ma suli így...-nem fejezte be ... tudta jól hogy tudjuk mi van.

- Értem ... hát akkor csorgasd a nyálad! - mondtam incserkedve és már vettem is ki a tojást a hűtőből.

- Tudhatnám hogy ma mit sütsz? 

- TITOK!
- Héé!! Most miért?
-  Mert még magam sem tudom mit késítek ... valami újat összedobok ... ha meg nem sikerül akkor elszaladok valami sütiért.- mosolyogtam gúnyosan de Jake szomorú tekintete ... - Jól van! nyugi!! Nem cseszem el!- kacagtam és végre ő is elmosolyodott .
Esküszöm mint a gyerekek az óvodában, azt csináljuk. Ez már beteges.
Meghráztam a fejem ezekre a gondolatokra. Dehát tényleg igazak voltak.
A telefon megcsörrent.
-Jake kérlek vedd fel!! - mondta Barátnőm tésztát gyúrva.
-Halo?-vette fel a telefont.- Igen Persze! Meglesz!.....Nyugi lefoglalom!-mosolyodott el Jacob. - OK! Siessetek! Szia!
-Ki volt az ?- kérdeztem kíváncsiskodva
-Az egyik barátnőm.
-Az egyik?!
-Igen! Úgy mint te!
-Hát jó... nekem nincs semmi közöm hozzá!
-Milyen igaz! Na belekezdesz még ma vagy rendeljek?
-OKOK! Ne siettes! Ennyire akarsz szenvedni?
-Miért szenvednék?
-Tudod milyen illatok terjengenek itt miközben készül?- kapcsolódott be a beszélgetésbe Emily.
-Nem! De ... most hogy mondod... így már értem hogy miért szenvedés.
-Sok Sikert!- Kezdtem el felverni a tojás sárgáját a cukorral
-Te ezt mikor vetted elő?- kérdezte Jake meglepődötten.
-Amikor telefonáltál...- néztem rá értetlenkedve, majd ez után már a süteményről beszélgettünk.
Segített a hozzávalókat hozzáadni, majd mikor végre készen lett a massza megmutattam hogy kell szépen egyenletesen beleönteni a kivajazott, lisztezett sütőbe beleönteni a masszát, majd ő utána mindent lerendezett a sütővel. Míg ő a sütővel bajlódott addig én hozzákezdtem a krémhez. Épp tökéletesre kevertem mikor a piskóta készen lett. otthagytuk egy kicsit hüűlni a piskótát, és belekezdtükünk a legfinomabb részébe, a legtetejébe.
Itt aztán jól elszórakoztuk magunkat. A Fanta véletlenül rámborult Jakenak köszönhetően,én pedig visszaadtam neki azt a mi jár... egy csomag vaniliaport fújtam az arcába, na de persze nem volt teljesen szándékos. Ő nevetetett! Ekkor barátom úgy döntött megadja a magamét én pedig elkezdtem hátrálni és véletlenül Emilynek mentem aki éppen a szószt akarta megkóstolni, ami a szája helyett a ruhájára landolt.
-Uppsz! Bocsi Nem volt szándékos! Jake nem hagy!- mondtam és alig bírtam visszatartani a nevetést a kis vörös foltnak köszönhetően ami olyan volt mintha egy kisbaba festette volna a tiszta, fehét vászonra.
- Oh ugyan semmi baj!- Emily hátra fordult,és úgy döntöttem inkább hátrálok és Jake mögé bújok.
Majd egy hiretelen fordulat barátnőmtől és lisztfelhő kerekedett.
-Ezt megkaptad!- kacagott Emily, és képtelen voltam nem Jakera tekinteni.
Az arca tiszta liszt lett, majd barátom belemarkolt a kitett túróba és a pofámbanyomta.
Egy tojásért elszaladtam a konyha túlsó végére és hozzávágtam Jacobbhoz de az a hülye lehajolt és Emily fején végezte. Már kinyúltunk a kacagástól. Alig bírtam Bocsánatot kérni annyira nevettem.
- Na jó! fejezzü be! Fo...Fojta... Fojtassuk inkább a munkát!- mondta valahogy ki Emily a könnyeit letörölve szeméről.
-OK! - mondtuk kórusban,és szaladtunk is barátommal a fürdőszobába.
-Fuh ez jó volt! Mondtam a törölközőbe.
-Igen! Kajacsata! ha tudom hogy ez megy akkor el se megyek őrjáratra többet!
-Na azt már nem! Így is elment egy csomó idő! Sosem lesz kész a süti! Ennek idő kell!
-Kár! Pedig jól néz ki a piskóta ... és milyen illata van... na meg a túró...
Elmosolyodtam és átadtam Jakenak is a törcsit.
Kikószáltunk a konyhába és megrémültem.
-Jesszus! Mi történt itt? - kérdeztem elképedve.
-Három csirkefogo járt itt és szétdobáltak mindent. - rázta meg a fejét Emily dühöt színlelve, de mi nem tudtunk neki bedölni. Sosem lesz belőle színésznő az biztos!
-Kihültek a piskóták!Jöhet a túró! Megcsinálnád lécci?! néztem könyörgően Jacobra.
-Örömmel!- egyezett bele és már fogta is meg a tálat és öntötte a piskótára. Amíg ő azzal bajlódott hogy szép egyenletesen legyen rajta, én megcsináltam a tetejét.
-Ok! Az úgy már tökéletes lesz!- mondtam ránézve a világ legjobban elkent krémére.
Előpvettem pár narancsot és elkezdtem meghámozni majd felszeletelni. Jake mellémállt és ő is ugyanazt csinálta.
Majd rászortuk a narancsokat a túró tetejére, végül ráöntöttük a zseléféleséget és betettük a hűtőbe.
-Kész is!- mondtam büszkén - Köszi Jake! Nem mondom azt hogy hamarabb készen lett de legalább kevesebb volt a munkám. - mosolyogtam rá.
-Nincs mit! Máskor is!
-Álmodj csak!- szólalt meg barátnőm és lehuppant egy székre.
Mi sem bírtunk ellenálni a pihenésnek, így hát utánoztuk.
Megint megcsörrent a telefon.
-Biztos a másik barátnőd!
Jake megrázta mosolyogva a fejét majd felvette.
-Halló?... Ok! Akkor fél4! Meglesz! Azt hiszem............. OK Szia! -letette a telefont.- Eltaláltad!- nézett rám én pedig felemeltem a fejem és mondtam büszkén egy "Hát igen! Ez vagyok én!" mondatot.