4. fejezet

Mikor felkeltem már sötét volt. Ránéztem az ágy melletti digitális órára és 22:22 percet mutatott.

"Azt kívánom hogy Jake legyen az eddigi legjobb Barátom!"

Megpróbáltam visszaaludni de nem tudtam , mivel majd besültem és már teljesen kipihentem magam.

Kikeltem az ágyból, lezuhanyoztam és megint visszafeküdtem de így sem jött álom a szememre. Felkacsoltam a kis olvasólámpámat és elkezdtem egy dalszöveget átírni. (néhány sort átírtam)

"Egy érzésként kezdődött,

Mely egy reménnyé nőtt

Egy csendes gondolattá vált,

Melyből egy csendes szó képződött.

Az a szó később egyre hangosabb volt

Míg végül egy csatakiáltásnak nem hangzott

Visszajövök

Ha hívsz

Ez a barátság örök

Csak mert minden változik,

Nem jelenti, hogy én is

Nem volt még így, ez nem gyász.

Csak próbáld megtudni

Kik a barátaid

Mikor új helyre találsz

Válassz egy érzést a lelkedben

Mely hív a végtelenbe

Majd rátalálsz

Ha véget ér az út

S megtudod ki az igazi Barát

Ha elhagy

Visszajön majd

Nem kell búcsút mondani

Megint visszatértünk a kezdetekhez

Ez még csak egy érzés, mit senki sem ismer

De idővel biztosak leszünk benne

Nem jelenti azt, hogy ez egy új élet

Engedd, hogy az emlékeidben én is éljek

Amíg nem találkozunk újra

Visszajössz

Ha hívlak

Nem kell búcsút mondanunk

Visszajövök

Ha hívsz

Ez a barátság örök"

Lementem a stúdiómba, s felvettem a saját énekemet. Karaokeztam egy kicsit.

Ez után elkezdett fájni a hasam mindig ez van amikor nincs mit csinálnom. Kimentem az udvarra és leültem a színpad szélére. Az erdőt bámultam fájó hassal. Abban reménykedtem hogy látok egy farkast, de persze nem sok esélyt láttam rá. elkezdtem dúdolni az előbb felvett dalomat és megláttam valamit. Csak a teste körvonalát láttam. Hatalmas volt. Egy nagyot sóhajtottam.

-Biztosan csak egy medve.-mondtam halkan és ásítottam egyet.-Na végre!-örültem hogy kezdek álmos lenni és elindultam a szobámba lefeküdni aludni.

Mikor felértem megint nem volt egy csepp jele sem az álmosságnak.Már nagyon ki voltam tőle hogy hajnalban kell fenn lennem aztán délig alszok.

Leültem még egy zeneszöveget átírtam.

"Mostanában azon töprengek, hogy mikor találom meg a helyem,

Amikor elmegy, szeretetre van szükségem,

Hogy az árnyak eltűnjenek az arcomról,

Ha egy nagy hullám elsodorna,

Minden rám zúdulna,

És homok és kövek között lennék,

Te pedig megmentenél.

És ha tehetném,

Követnélek, bárhová is mész,

A magasba vagy lefelé vezet az utad,

Követnélek, bárhová is mész.

És ha talán megtaláltam,

A módját, annak, hogy hogyan férkőzhetnék be örökké szívedbe,

Figyelnélek téged, irányíthatnál engem,

A legsötétebb napjaidon,

Ha egy nagy hullám elsodorna,

Minden rád zúdulna,

Remélem hamar megtalállak

S viszonozhatnád hálámat

Elfutottál a szívemmel,

Elfutottál a reményemmel,

Elfutottál az érzéssel mit irántad érzek.

Most már tudom, épp hogy,

Az életem és a barátságunk elkezdődött,

A szívedben és az elmédben,

Melletted leszek az idők végezetéig.

Ha visszafordíthatnám az időt,

Hamarabb melletted lehetnék

A magasba vagy lefelé vezet az utad,

Követnélek, bárhová is mész"

 Még ezt leírtam és utána már sikerült elaludnom.