3. fejezet

- Először elmegyünk hozzánk, bemutatlak apámnak és utána elnézünk La Pushba. Így megfelel?

- Teljes mértékben tökéletes. - villantottam ki fogsorom amit ő is viszonzott.

- És Californiában sok barátod volt?

- Hát nem sok de ők igaziak barátok voltak. - egy kicsit elszomorodtam a sok szép emlékre visszanézve és arra gondolva hogy nem biztos hogy itt meg kapom azt a szeretetet amit ott.

- Nyugi itt is lesz biztosan sok barátod! Hisz nézd meg! Még csak most érkeztél és máris szereztél egyet.

Az utolsó mondatra nagyon megörültem és majdnem sírva fakadtam a boldogságtól , de visszatartottam a könnyeket. 

Egész úton a barátaimról meséltem. Elmondtam hogy Leila milyen hirtelen haragú és hogy Ashley mennyire igazságos, na meg hogy Byron és Sara mennyire szeretik egymást.

Pont a végére értem a rövid mondókámnak amikor megláttam egy kertes házat aminek hazahívó aurája volt.

- Nos meg érkeztünk! - szólalt meg Jake

Egy kicsit begyorsítottunk... vagyis az én tempóm gyorsult és Jake csak próbált velem párhuzamos sebességgel lépdelni. Ellenállhatatlan volt a kedves kis ház hívása. Úgy éreztem mintha egy kincskereső lennék és az az a dobozka amiben felbecsülhetetlen értékek rejlenek.

Mikor Jake kinyitotta előttem az ajtót egy kedves férfi hang szólalt meg.

-Szia apa! Hoztam egy vendéget!!

-Jó napot!-mondtam egy kicsit remegő hangon.

Amint meghallotta a hangomat, egy férfi jött ki az egyik ajtó mögül kerekes székben ülve.

-Áh!!! Üdvözöllek! Billy Black vagyok! Biztosan te vagy az új tulajdonosa az új szállodának!

-Jó napot! Én csak az örökös vagyok!Sophia Tisdale! Örvendek!-nyújtottam hozzá illedelmesen a kezem és kezet ráztunk.- Neki is nagy selymes keze volt, bár nem olyan meleg mint a fiának.

-Gyere beljebb!- tessékelt be a házba Billy, ugyanis még csak egy lépést léptem a küszöbtől még.

-Kérsz valamit enni vagy inni?-nézett ki Jacob abból a szobából amelyikből Billy jött ki. Bizonyára a konyha volt.

Észre sem vettem hogy Jake elment mellőlem.

-Köszönöm szépen, de nem!

-Nos hát akkor megyünk is! 

-Nagyon örültem!- mosolygott rám Billy

-Én is!- Viszonoztam a mosolyt.-Most már tudom Jake kitől örökölte a mosolyát.-ezen mind elnevettük magunkat, és a búcsúzással vége lett a nevetésnek.

-Szóval tetszik a mosolyom?

Elpirulva próbáltam visszatartani a beleegyező mosolyt, de nem sikerült.

Jake jót nevetett én pedig szívesen magyarázkodtam volna de akkor csak még jobban beleásom magam abba ami nem igaz, így inkább témát váltottam.

-Nagyon kedvesnek látszik az apád! A szemében látszik az őszinte öröm.

-Igen! Ez is olyan tulajdonság amit örököltem.

Úgy látszik sehogy sem tudtam terelni a gondolatatait ezért meglöktem hogy hagyja abba.

Jót szórakozott rajtam hogy nem voltam hozzászokva ahhoz hogy mindig oda jutunk hogy tetszik nekem ami NEM IGAZ!!!

Egész La Pushon át csak szívatott én pedig néhány pillanatban lesüllyedtem volna a föld alá amíg csak meg nem hallottunk egy farkasüvöltést.

-Mennem kell!-mondta idegesen Jacob és elfutott az erdőbe mint tegnap.

-Ne! Várj!- futottam utána és addig próbáltam követni amíg csak ki nem egy tisztásra értem.

Kifulladtam a futástól. Eszeveszett gyors ez a Jak én meg csiga lassú. Tesi órán az egyik élfutó voltam és most úgy éreztem hogy visszaestem, pedig teljes erőmből rohantam.

Lassan elkezdtem visszakecmeregni hazafelé, s mire hazaértem végképp úgy voltam hogy ott rögtön összeesek.

-Szia! Van egy meglepetésem!- mosolygott rám Nick.- Gyere utánam!

Fáradtan követtem őt az alaksorba. Sehogy sem érdekelt most hogy mi az, csak fel akartam menni a szobámba kipihenni magam.

Egy ajtóhoz értünk.

-Parancsolj! Ez az új saját stúdiód!

Tátott szájjal beléptem a teremben , ahol minden hangszert megtaláltam amire szükségem volt.

-Ez az enyém????- néztem Nickre.

Igen! Jackynek is van egy melletted,de nyugi! Hangszigetelt!

-Jaj köszönöm szépen!!!-ugrottam a nyakába de ehhez az ugráshoz nagy erőt kellett vennem.-Nos majd később kipróbálom! Most felmegyek a szobámba pihenni egyet.

-Mi van ennyire fárasztó a srác?-nevette el magát apa.

-Igen! Túlságosan is.-forgattam a szemem visszaemlékezve az "üldözésre".

-Nos hát akkor pihend ki magad! Nemsokára megérkeznek az alkalmazottak, szóval ha kidugod a fejed a szobából akkor ne ijedj meg ha ismeretlenek rohangásznak a házban! 

Hüvelykujjamat felmutattam és valahogyan (már nem tudom hogy) felhúztam magam a lépcsőkön. Mikor beértem a szobába rögtön ledobtam magam az ágyra, és hirtelen elaludtam.