Másnap hamar keltem. Az első utam a fürdőszobába vezetett és nagy meglepetésemre a hajam nem állt össze vissza mint minden nap. Na de mégis áthúztam egyszer kétszer a hajamon a fésűt, lezuhanyoztam és indulhatott is a nap.
Mikor lementem anya már lent várt minket a reggelivel.
-Áh csak te vagy? A többiek?
- Bizonyára durmolnak még.-válaszoltam-Ugye nem haragszol ha most gyorsan bekapom a reggelit? Szeretnék elmenni csavarogni mihamarabb.
-Hát...- anya száját egy sóhaj hagyta el.- Na jól van! De ebédre legyél itthon!
-Persze anya !Köszi !
Gyorsan megreggeliztem és már indultam is a sziklához ahol először találkoztam Jakkel.
-Hát te meg mit keresel itt ?-kérdezte Jake egy fa mögül kilépve
-Miért? Nem szabad itt lennem?
-De! - mosolygott rám de a száját rögtön lebiggyesztette- Bocsáss meg a tegnapiért.
-Mind1! Az a múlt! Minek rágódni rajta?-mosolyogtam rá, és ő megint azzal az ellenállhatatlansággal viszonozta.
-És mit csináltál tegnap?
-Aludtam.- ezen úgy elkezdett nevetni hogy röhögőgörcsöt kapott.
-A...aludtál?- nevetett tovább
-Igen aludtam! Egy kicsit elfáradtam miután elszaladtál.
-Csak nem követtél?-sármos mosolyát még sose láttam de inkább elnéztem miután megláttam mert még a végén többet fogok érezni iránta amit NEM AKAROK!
-Igen követtelek! Vagyis.. próbáltalak de lassabb lettem mint voltam.
-Nem hiszem. Én gyorsabb vagyok mint az élfutók.
-De miért mentél el ?Tegnap előtt is akkor mentél amikor egy farkasüvöltést hallottunk.
Az arca megfeszült.Egy pár fokkal szomorúbb lett.
-Bocsáss meg de ezt nem mondhatom el.Nagyon... bizalmas.-láttam rajta hogy bármit szívesen nézett volna csak rám nem.
-Oh bocsánat! Nem akartalak megbántani.- bűnbánó tekintetet vetettem rá és végre rám nézett megint mosolyogva.
-Jaj semmi baj! Nem a te hibád! Csak ... tudod ez bizalmas... nem mondhatom el.- megint lekókadt a mosolya. Valahogy ezt a látvány mindig apró sebeket ejtett.
-Hát jó... És te hogyhogy ilyen korán?- váltottam témát.
-Nem aludtam egész este.- ásított egy nagyot- Délután nem találkozunk? Muszáj aludnom egyet.
-Rendben! Megyek most én érted!
-Nem! Majd én megyek! És bemutatom neked az erdő legszebb részeit.
-Hát jó!-mosolyodtam el.
Visszakísért és már futott is haza hogy egy jót durmoljon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése