2. fejezet

Kb. 2 órára végeztem és még volt annyi időm hogy fellépjek msnre. Persze minden barátom rám írt, és még az is aki nem az. A egész ismerőstársaság. Persze elég volt mindenhova csak bemásolni a mondókámat mivel mindenki ugyanazt kérdezte: "Meg érkeztetek?""Milyen a lakás?""Bepakoltatok már?""Szereztél már barátokat?""Mikor jössz látogatni?"

"Szia! Igen megérkeztünk :) Nagyon szép! A ház és az udvar

is hatalmas! Most végeztem a pakolással , maga volt a pokol.

És igen szereztem már magamnak egy barátot :) vagyis hát remélem."

Ezt írtam azoknak akik csak ismerősök, velük volt a legjobb beszélgetni ugyanis nem kérdeztek vissza. Viszont a haverok mind akartak képet a házról és kíváncsiskodtak a bizonyos barátról. Hát képet nem kaptak, de a barátomról meséltem hogy Jacobnak hívják meg hogy nagyon kedves. Na de persze a névre mindenki beindult. (msn beszélgetés következik)

-"Húú Jacob ?? És helyes ??"

-"Igen az, de csak haverok vagyunk elvileg"

-"Elvileg??" 

-"Igen én bízok benne hogy akar velem barátkozni" 

- "Hogyhogy neki máris bejössz?" 

-"Neeem!!! Abban reménykedek hogy legalább barátok lehetünk e!" 

-"ÁÁ szóval te többet akarsz ?"

-"Neeem!!! Jaj hagyjál már !! Csak barátság lehetne köztünk!! "

-"És ezt honnan tudod? Talán majd később kialakulhat más is!:D"

-"Nem hiszem!"

-"Miért?" 

-"Nem tudom... de hanyagolhatnánk ezt a témát lécci?"

-"Hát jó!És mit csináltál először mikor hazaértél?"

-"Kinéztem az udvarra majd  elmentem a mellettünk lévő erdőbe."

-"És ott találkoztatok?"

-"Igen! 3 Barátja halálra rémisztett mert találtam egy kis 

sziklát ami a tengerre néz és oda leültem, de ők meg mellettem 

ugrottak egy szabad ugrást"
-"Húú nem semmi! És bizonyára ő nyugtatott meg:D Jaj ez olyan aranyos"
-"-.-'"

Néhány haveromnak sikerült felfogni hogy "NEM VAGYOK SZERELMES" de a kedvencek nem bírták felfogni ezt az egyszerű dolgot.

A csengő megszólalt  én pedig elköszöntem mindenkitől ugyanis tudtam hogy ő az.

- Szoffy!! Itt a "Barátod"!!- mondta Jacky a barát szót kihangsúlyozva

Úgy éreztem hogy ott abban a pillanatban nekimegyek de Jake mosolya lenyugtatott.

- Szia!- szólaltam meg.

- Jó napot!Jacob Black vagyok! Itt lakunk a közelben szóval ha bármire szükségük van akkor nyugodtan fordulhatnak hozzánk!- mutatkozott be Jake illedelmesen a szülőknek.

- Szia! Én Nicholas Carpenter vagyok Szoffy és Jacky apja!Ő pedig itt Grace Tisdale az anyjuk- mutatatott Nick anyára aki integetett 

- Köszönjük szépen és ti is nyugodtan szólhattok ha bármire szükség van!- mondta anya.

Jake bólintott egyet és rám nézett!

- Nos! Mehetünk?

- Igen persze!- elindultunk az ajtó felé és még utoljára egy gyilkos pillantást vetettem a bátyám felé aki ezt egy gonosz mosollyal  viszonozta.