1. fejezet

- Szoffy ébresztő !Itt vagyunk!- keltett fel anyám mély álmomból.
Lassan kinyitottam a szemem és elzsibbadt kézzel próbáltam kinézni a kocsi ablakán.
- Üdv az új otthonunkban!- szólalt meg Nick a volánnál.
Mikor megláttam azt a hatalmas házat amely mellett parkoltunk az óriási udvarral azt hittem még mindig álmodok.
Mindenki rögtön kiugrott a kocsiból , és én persze hátramaradva csak bámultam.
- Mi van máris hercegnőnek érzed magad? - incselkedett Jacky.
- Nem! - válaszoltam sértődötten és kimásztam az új BMW645ös kocsinkból.
A család eszeveszett sebességgel rohant a házhoz, versenyeztek ki ér oda előbb, viszont én csak bámészkodva lépdeltem a lépcsőn felfele szép lassan, s mikor beértem a házba nem hittem a szememnek. a sarkokban üvegfalak voltak (bizonyára törhetetlenek) ballra csigalépcsőt fedeztem fel jobbra pedig egy hosszú bárpultot ami egyenesen egy nagy kávézóhoz húzott el.
- Jesszusom hány szobánk van? - hallatszott Jacky hangja az emeletről
-25! Szerinted egy kétszobás házat lehet szállodának nevezni? - válaszolta Nick a pult alól felnézve.
- Remélem nemsokára meghozzák a cuccokat. - lépett ki anya a pult mögötti ajtón. Bizonyára valami konyhaféleség lehetett ott...
Én először a hátsó kertet óhajtottam megnézni. Kíváncsi voltam milyen.
Átviharoztam a kávézón és elhúztam a függönyt, ami az üvegajtót , s a látványt takarta. Kirántottam az ajtót és boldogan elkezdtem futkározni az óriási udvaron ami kb. fél focipálya méretű volt. Hátul pedig egy színpad állt. Szemkápráztató volt a látvány.
- Stipi stopi én szobám !!! - kiáltott le Jacky a bal oldali erkélyről.
- ÁÁÁ !!A jobb oldali az enyém !! - ordítottam torkom szakattából (bár feleslegesen) és rohantam be a házba hogy megnézzem a kertre nyíló erkélyes szobát.
A látvány megint csodálatos volt. Mégis éreztem valami ürességet. Úgy éreztem nem vagyok otthon, de gondoltam majdcsak hozzászokok.
Bánat ült az arcomra. Tudtam hogy nem csak az a baj. Egyedül voltam. Barátoktól távol, s attól féltem ,hogy nehéz lesz beilleszkedni. Mosolyogva lementem a földszintre, de belül szomorú voltam.
- Megnézem az erdőt. Fordultam anyához aki épp egy számot tárcsázott.
- Ok de ne legyél sokáig! Neked is kell segíteni a pakolásban.
- És vigyázz a farkasokkal!Nem olyanok amilyennek te képzeled őket!- mosolygott gonoszan a bátyám.
- Nézz utána!- vágtam vissza.
- Minek ?Te egy élő farkasenciklopédia vagy.
- Akkor miért nem hiszel az enciklopédiák?
- Mert már a tesód vagyok!
Nem igazán értettem ezzel mit akar mondani. De hagytam a fenébe és egy üres könyvel a kezemben hátrahagytam őket.
Megkerültem a ház kerítését és a mellettünk álló területre léptem, amit nevezhetnék farkasok területének is.
Ez tetszett a legjobban, hogy akár láthatok farkasokat is életnagyságban.
Csak lépdeltem át az erőn. Minden hangra felfigyeltem de egy állatot sem láttam.
Egyszer csak egy csodás tájhoz értem. Úgy döntöttem ott leülök és elkezdem írni a mai napon történteket abba a könyvbe ami mostantól naplóm lesz.
"Kedves Naplóm! A lakásunk csodálatos és az udvar
is hatalmas, csak egy valamit hiányolok, a..."
- Aúúú!!!- ugrott le mellettem nekirohanva egy srác a szakadékba.
- Héé Várj meg minket is!!!- ugrottak utána a szintén félmeztelen pasik.
- Jézusom!!- álltam fel feleszmélve, s utánuk néztem.
- Nyugi ez csak szabad ugrás!- hallatszott mögülem egy kedves hang, amitől jobban megrémültem.
Hátra fordultam és megláttam egy rövid, fekete hajú, magas izmos srácot akin hála istennek volt felső.
Csak bámultam mint aki még sosem látott izmos embert.
- Ömm... új agy erre? Én Jacob Black Vagyok! Örvendek!- nyújtotta felém a kezét és mire már tette volna le, elkaptam és kezet ráztunk.
Nagy erős keze forró volt, de mégis selymes.
- Igen új vagyok! Sophia Tisdale! - válaszoltam zavartan.
- Bocsáss meg hogy a barátaim rád ijesztettek, csak nálunk ez már rutinból meg minden nap.
- Ó ugyan nincs semmi baj! - rám mosolygott én pedig nem bírtam ellenállni a viszonzásnak.
- És merre laktok?
- Itt nem messze! Most lettünk tulajdonosai egy szállodának...- lehajtottam a fejem, úgy gondoltam bizonyára gazdag csitrinek fog nézni, és úgy is lett.
- Eltévedtél?- ezen a kérdésén jól elszórakozott és én is mosolyogtam,de rosszul esett kicsit.
- Nem! Nem érzem otthon magam és úgy gondoltam elnézek az erdőbe amihez valószínűleg jobban fogok kötődni, mivel imádom a természetet és örülnék egy két farkasnak. - most már sokkal boldogabb voltam hogy ezt elmondhattam, és reméltem hogy most már nem néz elkényeztetettnek.
- Farkasoknak?- nézett rám örömmel csodálkozva.
- Igen! Farkas mániás vagyok. A bátyám szerint pedig farkasenciklopédia.- ezen jót nevettünk, amíg meg nem szólalt a telefogom.
- Halló? – vettem fel.
- Gyere megérkeztek a cuccok!Ne várd el tőlünk hogy neked is elpakoljunk! - szólalt meg Jacky a telefonba.
- Ok megyek! 10-15 perc és ott vagyok!- letettem a telefont.
- Elkísérhetlek?- kérdezte udvariasan Jacob.
- Hát ha van kedved ...
- Örömmel!- mosolygott rám megint azzal az ellenállhatatlan mosollyal.
- Hát akkor menjünk.
Elindultunk vissza a házunkhoz és közben először az ilyen alap dolgokról beszélgettünk(ki hány éves, hol lakik/lakott stb.), majd később jól elszórakoztunk azon hogy milyen hobbijaink és egyéb dolgaink vannak.
Mikor a házunkhoz értünk egy farkasüvöltés hangzott a távolból. Jake szája legörbült majd rám nézett és újra elmosolyodott.
- Ha van kedved később beugrok és bemutathatnám neked La Pusht.
- Hát persze hogy van kedvem. - örültem meg.
- OK! Hányra jöjjek érted? 3óra jó lesz ?
- Persze. - mosolyogtam rá.
- Hát akkor majd jövök!Szia!- és ezzel visszafutott az erdőbe.
- Szia!- kiabáltam utána, és majd kiugrottam a bőrömből.
Beszaladtam a kapun és mihamarabb el akartam kezdeni a pakolást hogy készen legyek mire megjön.
- Mi van? Máris pasizol?
Egy sötét pillantást vetettem a bátyám felé akinek sikerült elrontani a kedvemet.
- Nem!- válaszoltam mérgesen.
- Jól van na!Csak kérdeztem!
- A kezed járjon ne a szád!- mondta Nick Jackynek
- De én már készen vagyok a negyedével ő meg még csak most jött vissza a kirándulásából.
Nick rám nézett és indultam is a szobámba.
- Igen de ő inkább barátkozást választotta előbb! Te is mehettél volna !
Azt hogy Jacky mit válaszolt ez után nem hallottam tisztán ugyanis bezártam a szobaajtót.
Megláttam a rengeteg dobozt az ágyon és az asztalokon, és egy lemondó sóhaj hagyta el a számat. Amiket Jake szavai után éreztem abból nem lett semmi. Elűzték teljesen a kedvemet hogy pakolásszak, viszont hamar akartam végezni , így nekikezdtem nagy nehezen.