// a 20. igen válaszért //
Magányos Barátság Feldolgozott
Magányos Barátság Feldolgozott
Éreztem hogy valami közeledik, és azt is hogy ez Dave. Északnyugat felől jött vagy 100 méterrel felettem, de nem láttam semmit, csak éreztem amint elsuhant mellettem Dave illata, és nem is totojáztam, azon nyomban az illat felé indultam, és amint hirtelen a szemem elé tárult, ahogy engem vár az öbölben, ott ahol először megláttam, csak lebegni mertem. Nem tudtam hogy leszálljak e, vagy ne. Nem tudtam hirtelen semmit, hogy mit csináljak, vagy most vajon le ereszkedhetek e, vagy egyáltalán beszélni lehet e vele.
Hirtelen a komoly arca eltűnt, és előtört a mosolygó, kedves Dave, akit megismertem. Az az arc, amit mindig annyira szerettem… az a hívogató.
Egy kicsit hezitáltam, hogy mit tegyek, de nem kellett sokat várni, hogy eldöntsem, hogy MOST lehet vele beszélni, így hát lejjebb szálltam, hagytam hogy a vízcseppek átváltoztassanak vörös tollruhámba, és felé futottam.
- Dave! – szólítottam meg, és biztos voltam, hogy most már válaszolni is fog, hiszen visszatért! – Mi a fene folyik itt?
- Semmi érdekes… bocsáss meg. Nem akartalak megrémiszteni.
- Megrémiszteni?? Tudod te mit csináltál? Hetekre eltűnsz aztán amikor megérzem az illatod azt kell látnom, hogy ráuszítasz egy vámpírsereget a barátaidra! Mond mit akarsz ezzel kezdeni??? – háborodtam fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése