//első 10 Igen válaszért!//
- Hé Jake! Adj még egy kenyeret! – kiabáltam az éppen jóízűen eszegető „nagydarab” barátomnak, akin már kicsit sem látszott, hogy valódi ember lenne… inkább hasonlított már arra a személyre, aki az álmomban volt.
- Nem laktál még jól? – kérdezte. - Tudod Jake én még nem ettem meg egy fél marhát! – vágtam vissza, és a lusta kutya felugrott és elkezdett kergetni.
Mindenki más csak röhögött rajtunk, ahogy gyerek módjára civódunk egymással… örültem, hogy visszatért ez az erős barátság, és reméltem, hogy nem is fog elszakadni soha többet.
Egyszer csak nekiütköztem valami hideg dolognak, Jake pedig mereven megállt egy helybe.
Kíváncsian tekintettem a hátam mögé, és egy rideg mosolyt vettem észre.
- Üdv hölgyem! – mosolygott gonoszan hegyes szemfoggal.
A szemem kikerekedett… reméltem hogy ebben a sötétben senki sem vette észre azt, amit én észre vettem. VÁMPÍR!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése