39. fejezet

- Értem… - válaszoltam kis idő után, majd felálltam és megráztam magam, hogy tollaim elrendeződjenek.
Szomorúan meredtem az erdőre, s visszaemlékeztem arra a bizonyos napra, mikor megtámadtak hárman. Ha akkor… ha akkor hagyom magam meghalni, akkor nem lenne ez.
Keserűen lehajtottam fejem, majd összeszűkült szemmel úgy döntöttem elhagyom ezt a helyet, mikor meghallottam Miranda idegesítő kacarászását.
- Szoffy! – kiáltott fel Billy, amikor széttártam szárnyaimat.
- Mi van? – fordultam vissza.
- Nem vagy kíváncsi…
- Teszek a kíváncsiságra! – kiáltottam le a fejét, s alig bírtam magam visszafogni, hogy ne tegyek kárt benne, így hát inkább hátráltam. – Nem érdekel, hogy mi volt régen! Remélem az őseim nem éltek hosszú ideig! – morogtam, s nekirugaszkodtam, hogy felemelkedjek, viszont most is megzavartak.
- Azt a kutyafáját! Ekkora madarat! – hallottam meg a kényes liba hangját.
- Háh! Hidd el van nálam sokkal nagyobb madár is! – szólaltam meg, s mindelképedtek – Fúú!! Na azt ne mondjátok, hogy nem láttatok még beszélő madarat! Na ezt se veszem be! – mordultam rájuk, s Billy jelentős pillantást vetetett rám – Jut eszembe! Láttam tegnap a parton egy lányt. – mondtam, s Jake megrezzent.
- Ezt el sem hiszem. – suttogta.
- Szégyellheted magad! – korholtam.
- Nem… nem tudod merre… - kezdte volna.
- Jaj nem igaz! Szállj már le arról a kis csitriről! Te is láttad hogy mit tett velem! – morogta Miranda, amire gonoszan felkacagtam.
- Biztos csak egy hülye libapörköltet szeretett volna vacsorázni! – kacagtam – És még ti csodálkoztok el hogy létezik beszélő madár, amikor épp egy „intelligens” tyúkkal vagytok megáldva!? – mosolyogtam, s megráztam a fejem – na jó nekem erre nincs türelmem! – szűkült össze a szemem, és már tényleg el akartam indulni, mikor Billy megszólalt.
- Ez nem te vagy! Térj magadhoz! Te nem ez vagy! – könyörgött régi barátom, és megint felhagytam a távozással.
- Elmentek… 3 hétig tettek magasról a lányra… aztán visszajöttek, és rátámadtak a barátaira, majd valakinek meg kellett sérülnie ahhoz, hogy felfogják, hogy igenis neki van igaza… aztán pedig megint magára hagyták, és életveszélybe került e miatt a kis csitri miatt, aztán mégis meghalt. – hajtottam le a fejem, de nem néztem fel rájuk egyszer sem. – Ha… ha tényleg normálisan törődtek volna vele… visszajött a halálból, csak mert nem akart nekik fájdalmat okozni, és mégis leszarják magasról. – mondtam el a tényeket, majd felnéztem rájuk – Otthagytátok! Megint hagytátok hogy egyedül maradjon! És még azt szeretné kívánni, hogy legyek az, aki voltam? – förmedtem rá Billyre, aki szomorúan, szinte könnyes szemekkel nézett vissza rám. – Ön… tényleg nagyon sokat segített mindig… és a Cullen család is nagyon aranyos volt hozzám… na meg a valódi 100%ban farkasok… de ha legközelebb ez történik… nem hiszem hogy képes lennék uralkodni magamon. Nem fogom szimplán azért megölni magam, mert egyet gondol valamelyik, hogy hogy lehetek ilyen szívtelen, hogy megölöm a szerelmét. Nem fogok könyörülni és az lesz a vége, hogy tényleg bűnös leszek! Tényleg azt akarod, hogy maradjak? – néztem mindvégig Billy szemébe, és ő gondolkodás nélkül válaszolt.
- Igen azt szeretném, mert te akármi is lettél a családhoz tartozol. Ha más nem is én mindig foglalkoznék veled, ugyanis vigyázni kell egy ilyen lényre. Te nem csak azért vagy különleges mert ritka példány vagy. Benned van valami más is, ami kitűnik abból a fajból ami te vagy! Te törődsz! Nem pedig úgy mint a többi… - csodálkoztam egy nagyot, és úgy döntöttem visszaváltozok, ami hamar is ment.
Jacobék hatalmasat csodálkoztak, hogy én vagyok, de engem most nem igazán érdekelt mindez. Örültem is, hogy tudattam velük, hogy milyen nagy fájdalom volt nekem, amit velem műveltek.
- Tessék? Vannak többen is? – kérdeztem kíváncsian.
- Igen vannak. Ha… ha van kedved szívesen mesélek róluk először a tábortűznél.
- Igen van… de… az nem gondolod hogy túl messze van?
- Legalább addig is maradsz.
- Vagy visszajövök. Úgysem szeretnék zavarni a kacarászásban, és jókedvben… főleg nem akarom Miranda gyógyulását hátráltatni, még a végén belém hal! Aztán meg moshatom a kezem a piszok tuti nem mosódik le rólam! Na meg szeretnék megint elnézelődni itt-ott. Nagyon szép tájak vannak.
- Ahogy gondolod, de gyere vissza! – mosolygott rám Billy, s el sem köszöntem.