30. fejezet

3 héttel később

Újból szép, napos időre ébredtem. Egy jó darabig még csodáltam ahogy a nap fénye és a falevelek játszanak a szélben, majd észrevettem hogy elaludtam egy órácskára talán… amikor lefeküdtem unalmamban már fent volt a nap. Na de örülök hogy nem sokat ment az idő. Feltápászkodtam, megráztam magam, hogy a bundámból kimenjen a kosz, s szokás szerint, újból jártam az erdőt.
Egy két hete hogy nem aludtam. Találkoztam is egy két vámpírral, aminek hát nem is tudom hogy örültem e… az elsővel nem szerettem volna egyedül boldogulni, se a másodikkal, de nem volt ki segítsen. Már Nagyjából bele is jöttem, és az a vámpír akivel először találkoztam még tapasztalatlan vámpír volt.. legalábbis úgy látszott h nem igazán tud még védekezni, nem úgy mint a 2. … ő aztán nagy fogás volt számomra. Mindig arra mozdult amerre én nem tudtam fordulni, és folyamatosan támadott is közben. Akkor volt az hogy újból elaludtam mert annyira kifárasztott, s tartok tőle h ennek a vámpírnak vannak barátai.. az előző héten, végül is nem volt semmi, csak a nyugodt, illatomat árasztó erdő.
Újból átjártam mindent egytől egyig és a szakadékunkról láttam csodálatos helyeket ahol még senki sem járt. Egyszer szívesen lemennék oda, ahol csak a madár jár, s olyan mintha sellők lakta öböl lenne, de azt csak emberként tudnám megtenni ami jelen pillanatban nem lehet, mert őriznek kell a várost.
Újból elkutyagoltam a kedvenc helyemre, s furcsa szagot éreztem, amint egyre jobban közeledtem célomhoz. Majd végül, már a fűben lapulva vonszoltam oda magam, s láttam ahogy 3 személy az én álmomat váltják valóra.
Mordultam egyet kínomban, s jobban szemügyre vettem őket.
Három férfi volt, az egyiknek fekete felzselézett haja volt, a másiknak szőke, vállig érő haja csillogott a napfénynek, majd a harmadik vörös haja, pánkosan tűzhöz hasonlóan lobogott.
Valami nagyon szúrta a szemem. Közelebb hajoltam, hogy jobban lássam, de így a földhöz ragadva nem láttam,
Lassan négy lábra álltam, s úgy hajoltam ki a szakadék felé.
A kétkedésem azonnal szertefoszlott mikor az egyikük szembenézett velem, majd a többi is követte.
Vörösen csillogott a szemük.
Úrrá lett rajtam a farkas ösztön, s támadó helyzetben figyeltem őket tovább, és ők is engem.
Morogtam rájuk, s most már tudtam mi ez a bűz.
Egy pár másodperc alatt mellettem termettek, s nekem estek mind a hárman.
Annyira összejátszottak, hogy alig bírtam kitérni előlük.
Rögtön azzal kezdődött h a szőke és a vörös rám vetették magát, majd a fekete lefogta a fejemet, s megpróbálta kicsavarni, de kihúztam a fejemet, s a szőke lábának estem aki le is esett rögtön a hátamról, majd megpróbáltam két lábra állni hogy valahogy lecsúsztassam a vöröst, de ragaszkodott a helyéhez, s a fekete is közben még egyszer nekiesett a fejemnek, amitől már megijedtem mert a nyakam meghúzódott, s a szőke is feltápászkodott, hogy közben fogja a testem, de elbénázta szerencsémre s, csak úgy sikerült lefognia, hogy közben a fekete nehezet tudjon hozzám férni, így ki tudtam magam húzni a szorításából.
Lerántottam magamról a vöröst, aki végre levált rólam.
Láttam előre hogy nem lesz könnyű menet egyedül végezni velük, de ha meg sem próbálom már halott vagyok.
Az egyiknek olyan hirtelen gondolatból nekiugrottam, s sikerült megölnöm. A fejét elválasztottam a testétől, s az óceánba löktem.
A két barátja figyelte ahogy a messzeségbe repül barátjuk feje, majd az élettelen testre meredtek, s végül, minden erejükkel a semmiből megfogtak, s letepertek.
A vörös erősen taposta a jobb mancsomat, a fejemnél, a szőke pedig hátul a bal mancsomat, s közben lefogott. Szerintem eltört a lábam, hisz annyira fájt, hogy egy hang se jött ki a torkomon. Majd a vörös a fejemnek esett s nagyot rántott rajta, amitől a nyakam még jobban sajogni kezdett, de nem tépte le a fejemet érdekes módon, s a most már a lábamat is éreztem kicsit. Nem tapostak rajtam.
Valami oknál fogva eltűntek mellőlem, s mikor a fájdalomtól bezárt szememet sikerült kinyitnom körülnéztem ahogy tudtam, és nem láttam egy árva lelket sem… a bűz is inkább csak múló emlékként derengett a levegőben.
Vagy fél óráig feküdtem a földön meg sem moccanva, várva hogy egy kicsit enyhüljön a fájdalom, majd felálltam. A Nap helyét lassan már a hold váltja fel, de még nem volt itt az ideje, hogy az est leszálljon. Az ég kezdett lilás színt felvenni, a csillagok mégsem bújtak még elő.
Fájdalmakkal küszködve álltam fel. A jobb mancsomra nem bírtam rálépni, de a hátsó bal mancsomra még igen nagy nehezen. Valamerre az erdőbe bevánszorogtam. Csak bicegtem lassan öntudatlan. Nem tudtam hol lyukadok ki, de jelen pillanatban nem is érdekelt. csak aludni akartam, és pihenni valami meleg helyen. A lábam már iszonyatosan fájt, s majdnem feladtam, mikor megláttam egy kis, pislákoló fényt. A fák között.
Gyorsabbra vettem az iramot, s már tudtam hol vagyok. Billy kunyhója hívogatott mint mindig, de előtte feladtam, s nem bírtam tovább.
Ledobtam magam a földre, s szinte élettelen feküdtem a homokban, fájdalmak között. Lihegtem, nagyon fáradt voltam. Kinyílt az ajtó, s Mr. Black óvatosan kitolatott. Puskával a kezében. Láttam ahogy idegesen körülnéz, de nem vett észre. Pont az árnyékban voltam, s korom sötét volt már. Már fordult volna vissza amikor utolsó reményként kiadtam magamból valami hangot, s rögtön felém fordult.
- Jesszus!! Szoffy!! Úr isten!- szörnyedt el rajtam, majd beviharzott a házba.
Itt hagyott. Megint egyedül voltam. Nem erre számítottam, hogy itt hagy. Azt hittem ő más, mint a többiek.
Behunytam a szemem most már várva a halálra, s szinte rögtön elaludtam.
Viszont rögtön felébredtem amint megéreztem Billy tenyerét a vállamon. Rám terített valami lepedőféleséget, s megpróbált felhúzni az ölébe.
Amint észrevettem hogy mit akar próbáltam magamon erőt venni, hogy még talán van annyi bennem hogy elbotorkálok az ajtóig, de mikor megpróbáltam lábra állni 2 lábon egyensúlyoztam, ami nem volt valami nyerő, mivel rögtön el vágódtam szerencsére Billy ölébe.
A lepedőféleséget körém csavarta, majd megpróbált bevinni a házba, ami nem kis időbe telt, de sikerült, s ezek után már könnyebben ment az út.
Bevitt Jacob szobájába, s lefektetett az ágyába.
Gondoskodott rólam, borogatott vízzel, hideg vizes ruhát rakott a karomra és a lábara, na meg a homlokomra.
- Aludj csak kisfarkas. Jó sokáig. Rád fér. – mondta, s kiment a szobából.
Rögtön lehunytam a szemem teljesen, s egy percbe se telt bele, hogy elnyomjon az álom.