21. Fejezet

Újból ott voltam, ahol a múltkor, viszont már tudtam...
- „Ez csak álom” – hangzott gondolataimban.
- „Mégis mi?” – kérdezte Jake, majd eszembe jutott az a rész, amikor felébredtem legutóbb ebből az álomból… - „Oh ugyan már!!!Csak nem gondolod hogy még mindig álmodsz?” – érdeklődött, s bevillant egy kis kép sorozat neki… ugyanaz a jelenet amikor belépett a Cullen házba értem, hogy hazavigyen… Majd a születésnapom, s mikor először tényleg átváltoztam.

Megálltam, s mellettem futó barátom is megállt. Mi a fene? Ez … mi történik? Ez tényleg meg fog történni? Nem akartam hinni a gondolatainak.
- Mi van kedvesem? – kérdezte, s a tekintetem mi eddig a földön ragadt, a hatalmas aranybarna farkasra tévedt.
Megijedtem.
- Kedvesem?? – kérdeztem értetlenül.
- Mi van veled? Olyan mintha valami emlékezet kiesésed lenne.

Majd bevillant neki egy tábor tüzes este… a csodás fények… a csillagok, s a telihold… ahogy a tűz és az ég világítja meg létünket, s közben mindenki turbékol körülöttünk… kivéve mi ketten… majd egyre forróbb a levegő… jól elbeszélgetünk…

Hangos pittyegést hallottam… a fejem elkezdett fájni… Jake gondolatai egyre halványultak, de éreztem hogy aggódik értem… Halványult a látásom… s egyre homályosabb, majd sötétebb lett. A pittyegés egyre jobban hangosodott, s a fejem már majd szét hasadt a fájdalomtól.

Majd fény… egyre fényesebb lett minden, s a fejfájásom egyre tompább lett. Kinyitottam a szemem s a szobámban találtam magam. Vízszintes helyzetben voltam az ágyamon, s fáradt voltam… A hang felé néztem, majd megláttam a digitális órát, ahogy 12:30-at mutat.
- Vajon miért? – kérdeztem önmagamtól azon gondolkozva hogy miért pittyeg, majd eszembe jutott… - Jesszus elkéstem!!! – pattantam ki az ágyból, s már futottam is a szekrényemhez… kivettem valami mindennapos pólót meg farmert, majd öltözködtem volna lefele, de a hálóing alig akart rólam lejönni… - Mű szálas hülyeség!! – akadtam ki és vagy 5 percig szenvedhettem vele mire lejött rólam… össze akartam hajtogatni mikor megéreztem hogy tiszta víz… - Mi a …?? – megszagoltam, majd magam is… - Pfúúj!!! – undorodtam és már tepertem is a fürdőszobába zuhanyozni.

A zuhany alatt volt időm elgondolkozni arról, amit láttam, hogy megcsókoltam a legjobb barátomat, s összejöttünk…
-„Vajon lehetséges?”
-„Biztos!! Végül is láttam hogy a valóságra gondolt Jake álmomban először… majd erre…”
Megborzongtam. Ez biztos jelenthet valamit!! Nem kizárt hogy megtörténik.. Viszont az a bizonyos tábortűz… olyan közelinek tűnt…
Leállítottam a zuhanyt, s egy száll törölközőbe kirohantam a szobámba.
Megszólalt a telefon türelmetlen ricsaja… Mintha arra vágyott volna hogy mihamarabb felvegyem.
- Halló?! – szóltam bele, s a válaszoló hangtól egy gombóc nőtt a torkomban.
- Szia!!! Hol vagy már? Gondoltam eléd megyek… Itt vagyok már a szálloda utcájában de te sehol…
- Ömm… Bocsi Jake csak elaludtam és hát most csúsztam ki a fürdőszobából mert úgy éreztem elég fárasztó egy estém lehetett…
- Most Keltél??? – szakított félbe – De hát te mentél fel leghamarabb aludni!! És te még csak most keltél?? – hitetlenkedett még mindig.
- Igen most keltem… és én se nagyon értem hogyhogy … pedig tényleg nem voltam fenn sokáig és nem is buliztam valami sokat. – Emlékeztem vissza arra a tegnapi estére, amikor sírástól kimerülten ballagtam fel a szobámba. – Na de öltözök!- eszméltem fel nosztalgiázásomból – Teszlek! Szia! Várlak! Sietek! – soroltam fel mindezt s meg se vártam hogy ő is elköszönjön.. leraktam a telefont az asztalra, megtöröltem magam, s már öltözködtem is felfelé mint még soha. Nem akartam megváratni szegényt.

Mikor végre néztem ki valahogy, rohantam is le a földszintre, hol már nagyba csevegett Jake és a csajok… Na de persze Leila megint flört órákkal bombázta Ashleyt és Sarat még ha nem is akarták ezt… Nagyon rá volt állva barátnőm az újdonsült barátomra, s kivel lehet hogy több is lesz…
Elpirultam, s megálltam a lépcsősor közepén őt bámulva. Csak néztem ahogy mosolyogva cseveg barátnőimmel, s néha tartja a szem kontaktust Leilaval, ami egy kicsit zavart … de egyben nem is … hisz ez csak álom volt nem?

Hirtelen tekintete rám tévedt, s elmosolyodott… Én hátrahőköltem egy kicsit, s áreztem hogy az arcom egyre jobban lázban ég.
Felém intett, én pedig megerőltettem magam hogy vissza tudjak térni a földre.
Leszaladtam az utolsó pár lépcsőfokon, s hozzájuk.
- Szia Álomszuszék!!
- Szia Jake!! Sziasztok!
- Nem mehetünk?
- Igen csak… - barátnőimre néztem… Nem akartam őket itt hagyni.
- Mi már össze is pakoltunk… és indulunk a reptérre. – mondta Sara.
- Hát ok… Hiányozni fogtok!! – öleltem meg barátnőimet, s már intettem is nekik, mert Jake nagyon sürgetett.

Amint kiértünk a kapun Jake visszafojtott nevetésbe kezdett… Vagyis azt hiszem az akart lenni. Láttam rajta hogy akar valamit mondani így rákérdeztem mosolyogva..
- Mi az??? Mond már min mosolyogsz!! Én is akarok!!
- Áh semmi-semmi… - mondta ki nagy nehezen majdnem elnevetve magát.
- Na mond már!! Mond hogy nem rajtam nevetsz!! – noszogattam s erre megrázta a fejét még mindig visszafojtva kedvét- Hát akkor?? Nem szedem le a fejed, hisz nem rajtam nevetsz… akkor miért nem mondod el?! Na!!! – kezdtem el sajnáltatni magam és kijött a torkomon egy nyüszítés amire Jake felfigyelt.
- Ezt hogy csináltad? – komolyodott el hirtelen.
- Hát … könnyen… Már rég nem adtam ki ezt a hangot de otthon mindig ezt használtam ahhoz hogy elérjek valamit … na meg a kiskutya szemeket …
Jake olyan komoly arcot vágott mint amit még sosem láttam tőle, s közben a szemembe nézett mélyen miközben besétáltunk az erdő sűrűjébe.
- Mi a baj? – kérdeztem tőle már gyanakodva, mosolyról komolyságra válltva…
- Öhm… Semmi… - kapta el a fejét, s újból elmosolyodott – A barátnőd aztán tud próbálkozni… - mondta ki végre , amire elnevettem magam.
- Hát igen… ha valaki bejön neki akkor azt meg kell próbálni megszerezni … Szerinted miért az a jelmondata hogy „Aki nem mer az nem nyer” ?!
- Már értem. – kacagta el magát ő is – De amúgy jó csaj… csak nem bevésődésem. – vette komolyra a szót és a hangulat szomorkásra váltott.
- Ugyan Jake!! Tudod hogy meg fogod találni!! – bíztattam barátomat, de megrázta a fejét hitetlenkedve – Jaj Tudod mit?! Egyszer elindulunk világköröli útra és megkeressük a párod ok? – mondtam viccelődve, s végre elmosolyodott.
- De az Eifel torony tetején fogunk pizzát vacsizni ok?
- Benne vagyok! – kacsintottam rá, s tovább folytattuk utunkat.



Meglátva Emilyék házát megint azt játszottuk el mint az elején…
- Na ki ér oda hamarabb?- incselkedett barátom.
- Én ha te nem startolsz! – kiabáltam már futva a mögöttem sétálgató barátomnak, s ő is elkezdett futni ógatva hogy nem vártam meg míg azt nem mondja Rajt …

Megint én nyertem és ki se fáradtam, pedig minden erőmet beleadtam hogy legyőzzem vérfarkas barátomat, aki lihegve ért az ajtóhoz…
- Na már megint… hogy tudsz olyan hangot kiadni mint a farkasok és hogy tudsz legyőzni futásban? Pedig most tényleg beleadtam még a farkas erőmet is az igazságtalanságodért. – nyögte ki szapora levegőket véve.
- Nem tudom… talán elhagyott az erőd. – kacagtam rajta, s beléptem a kis házikóba ahol már mindenki várt.
- Sziasztok!!- köszöntöttem barátaimat
- Sziasztok! – mondták kórusban, s már jött is az első kérdés Jaredtől… persze mi más mint incselkedés?
- Hol voltatok ilyen sokáig? Már azt hittem eltévedtél Szoff… - nevetett saját viccén, amire mind elmosolyodtak…
- HaHaHa… nagyon vicces – vágtam be a komoly rendőrt, s leültem a helyemre.
- De Tényleg!! Hol voltál eddig? – kérdezte Quile.
- Elaludt… - válaszolt helyettem Jake és erre a szóra megpróbáltam magam olyan kicsire összehúzni amilyenre csak lehet.

Persze mind elkezdtek nevetni és hitetlenkedni hogy most ezt komolyan mondta?, meg hogy komolyan elaludtam?, és én elkezdtem a durcát, majd jött egy kérdés…
- És mit álmodtál Csipkerózsika? – Kérdezte Paul.

Éreztem ahogy teljesen elvörösödök és a szívem egyre hevesebben kezd el verni, és Jake hangjára pedig majdnem elájultam.
- Jesszus? Te aztán pikánsat álmodhattál ha ennyire elkezdett verni a szíved. – kacagta el magát, s tovább húzott – Na!! Mond már el!! Én is elmondtam!!
- Ömm… majd … csak ha beteljesül akkor mondom el… - mondtam határozottan, majd felálltam és elindultam a tányérok, s evőeszközök felé.

Megterítettem gondosan és a Farkas falka minden mozdulatomat figyelte, én pedig csak lehajtott fejjel még mindig fülig pirulva csak tettem a dolgom… majd a fő étel is a terítékre került és megszólaltam.
- Bizonyára már farkas éhesek vagytok. –tereltem a gondolatokat, s végre leszálltak rólam, elkezdték az ebédet.

Jól elbeszélgettek most is a Cullen családról és a további vámpírokról, mint megszokott… Nem unják meg egyszer ezt a témát? Vagy rólam vagy a történelemről, vagy valami másról amit ki lehet beszélni… De annak örültem hogy nem olyanok mint a többi fiúk, akik csak a fociról, a kocsikról és egyéb másról tudnak beszélni…
Jake mindvégig az én arcomat böngészte, s ezért egyszerűen nem tudtam leállítani azt, hogy vörös legyen a fejem.
- Mit szólnátok ha mi rendeznénk egy külön Tábor tüzes Szülinapi bulit? – kérdezte hirtelen, amitől eléggé megijedtem.

Mind elhallgattunk, én pedig ijedten tekintettem barátomra, persze már a vörös erősebb árnyalatában úsztam.
Jake értetlenül pillantott rám hogy mi bajom lehet.
- Szoff… - kezdett bele mondatába, majd éreztem hogy minden tekintet rám irányul és a piros foltra a szemeim alatt.

Nem bírtam tovább. Felálltam és kirohantam a házból be az erdőbe.
Egyszer csak úgy éreztem szétszakadok, s nem bírok tovább a bőrömben lenni.