10. fejezet

A film közben elég sokszor bújtam Jakehez. Mikor vége lett észheztértem hogy mit csinálok.
Jake karjában kapaszkodtam mint egy kisgyerek az anyjába. Tiszta ciki volt mikor Byron rákérdezett:
-Na találtál valaki mást?-kérdezte mosolyogva, és erre Jake is elmosolyodott.
Persze rögtön eltoltam magam tőle és megint durcás képet vágtam, de Jake visszahúzott és jobb kezével átölelt.
-Na legalább kölcsönös.- szólalt meg a bátyám.
Erre Jake felállt és elkezdte kergetni Jackyt.
Néhány kiáltás felhallatszott az alsó szintről, majd visszajöttek ... vagyis Jacky visszafutott rémült arccal Jake meg sétált utána nevetve.
-Mi van?-kérdeztem
-Én nem megyek ki!!
Erre akkorát felnevettünk hogy 10 percig csak kacagtunk majd Jake megtörte a nevetést.
-Nem megyünk ki az erdőbe?-kertdezte
Mindenki komoly arccal ránézett majd megszólaltam.
-Jó ötlet!
-Ja!! Ezt akkoriban is meg akartuk csinálni amikor még általánosba jártunk.Csak akkor nem engedtek el.-mondta Ashley.
Elindultunk lefelé majd az ajtónál megálltunk. Korom sötét volt. Csak az utcai lámpák világítottak.Egy kis kacarászással elindultunk a kapu felé és minden egyes árnyékot észrevettünk.
Egy farkasüvöltésre annyira megrémültünk hogy majdnem összeestünk.
-Jézusom! Mi lesz veletek az erdőben? Még csak a kapunál vagyunk és máris rémüldöztök?-mondta Jake.
-Te biztos hozzászoktál már de tudod ahol mi lakunk nem mászkálnak mindenfelé farkasok.-morgott rá Layla.
Elhallgatva mentünk tovább. Jake csak mosolygott és én mindenféle képen a legtávolabb helyezkedtem el tőle.
Arra a tisztásra értünk ahol délelőtt láttam Jaket farkasként.
Ott letelepedtünk kicsit és elkezdtünk beszélgetni hogy ki miben hisz... "szellemek,szörnyek stb..."
Egyszer csak megmozdult egy bokor mögöttem.
Halálra rémültem és Jakehez húztam magam. Csak rezgett és nem jött ki belőle semmi.
-Biztosan szellemek.-mondta Layla nyugodtan. Már hozzá volt szokva az ilyen ügyekhez.
-Nem hiszem.-mondta Jake komoly arccal.
Én csak figyeltem és Jake remegésére felállt a szőr a hátamon.
A bokor csak rezgett és rezgett nem akarta abbahagyni.Mindenki azt figyelte, még Jake is rémült arcot vágott..
Aztán abbamaradt a mozgás és kiugrott belőlle egy .... egy félelmetes lény. Egy mókus.
Akkorát nevettünk hogy a mókus elmenekült és oldalba böktem Jaket. tudta hogy csak egy ártalmatlan állat és engem akart vele halálra rémíteni.
-Szemét!-mondtam Jakenek hisztis hangon és ugyanúgy odabújtam a mellkasához mint egykor Byronhoz.
Még mindig nevettünk míg egy farkasüvöltés nem hallatszott.
Felnéztem Jacobra szomorúan. Nem akartam hogy elmenjen. Jake meg se mozdult csak mosolygott tovább és ez megnyugtatott.
-Tényleg te el kéredzkedtél [köszi Dani] otthonról ?
-Nem de Billy mindig elenged akárhova akarok menni. Szóval felesleges szólnom.-egy kis kacaj hagyta el a szájáz- Már megszokta.
Ezen mind ugyanúgy elkacagtuk magunkat és sorba kezdtük a "Bárcsak ilyenek lennének az én szüleim is" témát. Jól elbeszélgettünk a korom sötétbe majd mikor már egy kicsit világos lett észbe kaptunk hogy vajon hány óra lehet.
Elkezdtünk visszaballagni és mind olyanok voltunk mintha tegnap az egész napot átaludtuk volna.
Mikor hazaértünk próbáltunk halkan beosonni az ajtón és felmenni a szobámba de a kis kacajok felkeltették anyát.
-Ti meg hol jártatok.- kérdezte álmosan.
-ÖÖÖ.... - gondolkozott Byron de anya belekotyogott.
-Szoffy tőled kérdem!-mondta anya.
-Hogy a macska rúgja meg.-suttogtam.
-Na? -siettetett anya. Tudta jól hogy én nem tudok hazudni.
-ÖÖÖ ..- kezdtem-kimentünk egyet sétálni.
-A tegnapi ruhátokban?
Magunkra néztünk mind.
-Még tegnap.- vallottam be és tudom hogy ezért még kapni fogok a többiektől ha anya kifakad.
-És gondolom kupit hagytatok... Na irány felfelé összepakolni én pedig csinálom a reggelit. 10 órakor lesz a megnyitó, este pedig egy "bál féleség". Szóval menjetek el venni magatoknak egy szép ruhát, adok kártyát de csak egy bizonyos keretig vásárolhattok!
Megörülve egymásra néztünk.
-Jake titeket is várunk az apáddal!-mondta anya bezárólag.
-Rendben! Itt leszünk!-válaszolt mosolyogva.
Anya bólintott egyet és indult is a konyha felé, mi meg feliszkoltunk a szobámba és kitakarítottunk.
Kb. 3kor értünk haza és 5re lettünk készen köszönhető a párnacsatának amit a fiúk robbantottak ki.
Mikor végeztünk Jake leszaladt mi pedig fennmaradtunk és nagy örömömre elkezdtünk beszélgetni Jacobról. Úgy látszik mindenki nagyon megkedvelte, és ezen nem is csodálkoztam ugyanis iszonyú jófej srác és nagyon aranyos.
-Remélem olyan jó barátod lesz mint én, sőt jobb is.-mondta lehangoltan Byron.
Elszomorodtam és odamentem hozzá melléülni és átölelni.
Nem mondtam egy szót sem. Én is nagyon reméltem hogy így lesz, de Byronnál jobb barátot nem igazán lehetett elképzelni, hisz minden meg volt benne ami egy igazi baráthoz kell.
-Gyertek enni! Kész a kaja!-kiáltott fel anya.
Lementünk és Jake a konyhaajtóban állt és csak figyelt minket, ahogy lejövünk, majd elvett egy tányért a pultról és elfoglalta a helyét az úgynevezett "asztalunknál" ahol tegnap ücsörögtünk. Mi is követtük és nekikeztünk a zabának.
-Jó étvágyat!-mondta anya és kórusban ismételtük.
Ez a rántotta most valamivel másabb volt mint az előzők és észrevettem mindenki arcán ezt a felismerést.
-Mit raktál bele anya?- kérdeztem.
-Jacob rakott bele valamit.-mondta és mindannyian Jakere szegeztük a tekintetünket.
-Családi titok!-válaszolta és kacsintott egyet.