Mikor végre sikerült teljesen lenyugodnom eszembe jutott egy dalszöveg és elkezdtem énekelni Byron mellkasán.
[Hillery Duff Someone's wathing over me]
"Ma megtaláltam önmagam
Oh, megtaláltam magam,
És elfutottam.
Valami visszahúzott
A józan ész szava
Amiről már megfeledkeztem.
Csak azt tudom, hogy nem leszel itt
Nem mondod, amit mindig hajtogattál
Ami ma éjjel már az égre van írva
Ezért nem adom fel
Nem, nem török össze.
Fordul a kocka, hamarabb, mint gondolnánk.
Erős leszek
Még ha minden rosszra is fordul.
Mikor sötétben vagyok, akkor is hiszem:
Valaki vigyáz rám.
Láttam azt az erős fényt
Megvilágította a sorsom
Egyre csak ragyog
Nem fogok visszariadni,
Hogy kövessem, bárhova is vezet.
Tudom, hogy a múlt már elmúlt,
És most ehhez a helyhez
És az új álmaimhoz tartozom.
Ezért nem adom fel
Nem, nem török össze.
Fordul a kocka, hamarabb, mint gondolnánk.
Erős leszek
Még ha minden rosszra is fordul.
Mikor sötétben vagyok, akkor is hiszem:
Valaki vigyáz rám.
Nem számít ki mit mond,
És mindegy meddig tart-
Higgy magadban, és szárnyalni fogsz.
Csak az számít, mennyire vagy igaz,
Légy hű önmagadhoz
És kövesd a szíved.
Ezért nem adom fel
Nem, nem török össze.
Fordul a kocka, hamarabb, mint gondolnánk.
Erős leszek
Még ha minden rosszra is fordul.
Mikor sötétben vagyok, akkor is hiszem:
Valaki vigyáz rám.
Ezért nem adom fel
Nem, nem török össze.
Fordul a kocka, hamarabb, mint gondolnánk.
Erős leszek
Még ha minden rosszra is fordul.
Mikor sötétben vagyok, akkor is hiszem:
Valaki vigyáz rám
Valaki vigyáz
Valaki vigyáz rám"
Az énekemre mindenki kidugta az orrát én pedig úgy éreztem most van az a pillanat amikor végképp el kell szakadni tőlük. Ott volt a múlt és a jövő. Régen annyit nevettünk az az ezer meg egy hülyeség amin annyira jól szórakoztunk elmúlt. És most eljött a jövő , amit valószínűleg azzal a farkassal fogok eltölteni, aki Byron helyévbe lépett.
-Wow! Hihetetlen hangod van! Nem semmi!-mondta Jake.
-Hát igen volt kitől tanulnia!-egoskodott Layla.
Csodálkozva ránéztem és próbáltam rávenni a pillantásommal hogy mondja meg az igazat.
-Jól van na!! De én is segítettem! Sőt! Én fejlesztettem ki ha jól emlékszek !
Visszagondoltam arra az emlékre amikor kint a hidegbe elkezdtünk énekelni télen és segítettem neki hogy próbálja meg úgy mint én. Ezt teljes két napig játszottuk hétvégén majd utána egy hétig egyikünk se ment suliba torokgyulladás miatt. Akaratlanul is elnevettem magam.
-Ez igaz! Magas C!- mondtam kacagva és ő is elnevette magát
-Még mindig nem megy!-nevetett tovább
-De legalább megtanultunk énekelni!-mosolyogtam
A többiek értetlenül néztek és egy kukkot sem értettek belőle miről folyik a kettőnk közti traccs parti.
-Szoffy mindig is jól énekelt! Ha fellépett volna a tehetségkutatón már rég sztár lett volna belőle.-terelte a témát Sara.
-Kíváncsi vagyok milyen lenne ez zenével.-Jake gondolkozós fejet vágott és ez az ötlet megragadt bennem.
Már a zene is derengett a fejemben, de hosszú lett volna egyedül ezt végigcsinálni.
-Na akkor csináljuk meg zenével! Úgy látom az arcodon hogy már megvan.- mosolygott rám Ashley.
-Túl jól ismersz!-viszonoztam a mosolyt.
-Nos! Kezdjünk neki akkor!-mondta Jake.
Elkacagtam magam.
-Te tudsz valami hangszeren játszani?-kérdeztem.
-Igen gitározni.
Mindenki csodálkozva nézett Jakere.
-Most mi van?
-Semmi!-mosolyodtam el.
-Na akkor meg van a zenekar!-állt fel Byron mellőlem és felhúzott magával.
-Miért? Nem hiszem hogy csak egy gitárosból és egy énekesből áll egy banda.
-Nem! Kell még egy dobos, egy hegedűs és még egy háttérénekes ehhez a számhoz! De az már mind megvan!-mondtam.
Jake kérdő tekintetet vetett rám.
-3 évig hegedűre jártam.-szólalt meg Layla.
-Én pedig lehetnék a háttérénekes!-vágta rá Ashley-Először velem énekelt!-tette hozzá büszkén.
-Sara meg készíthetné a ruhákat! Amúgy is varrónőnek megy!-mondta befejezően Byron.
-És én mit csináljak?- kérdezte szomorú arccal Jacky.
-Te most csak közönség leszel haver! Nem hiszem hogy egy ilyen számban kell elektromos gitár.
Jacky rám nézett könyörögve.
-Még kell egy basszusgitáros.-a mosoly feltűnt az arcán.
-Hmm akkor tényleg megvan a zenekar.-mondta mosolyogva Jake.
Ez után mindenki rám nézett.
-OK!OK! Megyek is írni!- leugrottam a színpadról és elszaladtam a szobámba hogy neki is kezdjek az íráshoz.
Az íróasztalom az ablak előtt volt így jól láttam mi történik.
Az összes hangszert amit mondtam kipakolták és látszólag jól szórakoztak.
[saját *látszik -.-'*]
-A múltat és a jövőt látnám a szemem előtt?
Jake a jövő, Byron a múlt.
És a jelenben önmagam vagyok.
Várom a percet hogy együtt legyünk.
Mint egy igazi zenekar
A közönségnek énekeljünk.
Együtt a barátokkal
Hát megragadom ezt a percet
Nehogy elszaladjon!
Készülj fel egy nagy lépésre.
Ami egyben jó és fájdalom.
Egy jó óra múlva készen lettek a kották. és leszaladtam hogy rögtön elkezdjük.
-Juppi!Végre!- szaladt hozzám az egyetlen ember aki észrevett ... persze Byron .
-Na akkor oszd ki is kezdjük!-mondtam fáradtan.
Mikor mindenki megkapta a kottáját egyenként elkezdtük gyakorolni a saját darabunkat, persze én Ashleyvel.
Olyan hangzavar lett hogy a szülők értetlenkedve kirohantak.
-Atya úr isten még jó hogy nem avattuk még fel a szállodát! Mivel zavarjátok meg már megint a nyugalmunkat e gyönyörű szerda délutánon?
-Az első számunkat gyakoroljuk Nick bácsi!
-Kicsoda?-nevette el magát anya.
-Jaj nem kell bácsizni! Hívj csak simán Nicknek! Nem vagyok én olyan öreg!-nevette el magát apa is.
-OK! Bocsi!-mosolygott Jake!
-Nicsak gitározol?
-Igen! Már 10 éves koromtól.
-Értem! Most mennyi idős vagy?
-17 éves.- mindenki odafordult Jakehez én pedig erre a látványra elnevettem magam. Vajon én is ilyen képet vágtam mint ők amikor nem hittem el hogy annyi?
-Ez komoly?-kérdezte Layla úgy mintha életbevágó kérdés lett volna.
-Igen.-Jake is nevetett velem.-Miért mennyinek hittetek?
-Ömm .... -kezdte Byron- Hát olyan 19-20 év körülinek.
Mi csak nevettünk Jakkel a többiek meg csendben hallgattak.
-Nos akkor bocsássatok meg! Főleg te Jake!
-Ugyan semmi baj!
-Na jól van akkor jó gyakorlást!De holnaptól a szobába légyszíves!-mondta Nick teljesen érthetően , hisz holnap nyitjuk meg a szállodát.
-Ok meglesz!-Válaszolta Byron és el is kezdte megint a gyakorlást amire mindenki reagált.
Körül belül fél óra alatt megtanultuk és belekezdhettünk a nehezébe, ami nem is volt olyan nehéz, mivel mindenkinek olyan tökéletesen sikerült ráhangolódott a másikra amikor negyedjére kezdtük újra, hogy olyan volt mintha már vagy 100szor eljátszottuk volna.
A mosoly kiült az arcomra és ettől mindenki majd kiugrott a bőréből mivel tudták hogy ez a sikert jelenti.
-Na még vagy 5ször ugyanígy és ...
-... és akkor felléphettek vele turistahívogatónak ugyanis holnap lesz a nagy halfesztivál és bizonyára sok ember jön La Pushba aki szállást keres.-vágott a szavába Byronnak apa.
Erre mind elnevettük magunkat majd vagy 7szer eljátszottuk és végül a stúdióba vettük fel rövid életű zenekarunk első számát, amit a múlt, a jelen és a jövő adott elő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése